Ma már nem is bőgtem, csak miután otthagyott a reptéren. Ez már csak így megy, valaki mindig zokog a peronon, csak most kivételesen nem anyám, hanem én álltam Ferihegy 2. családi pontján. De én diszkrét vagyok, én bementem a budiba, és ott vizeztem össze a földet a könnyeimmel. Szerencsére a szomszéd fülkében is szipogott valaki, így egyből jobb kedvem lett. Ó, a lányok olyan buták...
Úgyis visszajön, nem?