Jó lenne, ha holnap ehhez tartanátok magatokat, kedves sofőrök:
Az ellenőrök nélkül még megvagyok, de felháborító, hogy pont tisztességesen fizető utas vagyok, és akkor ez van... Ma már vagy hat buszon ültem, mire hazaértem, de egyik sem olyan volt, amilyennek az adott vonalon közlekedni kellene. A Móriczon pl. egy nénivel bekopogtunk az ott vesztegelő buszsofőrhöz, hogy maga meg hová megy, fiatalember? Mondta, hogy Érdre, de előbb felveszi a csomópontnál a lányát suli után. Illegálisan. De elvisz minket is addig. Szívességből.
Az emberekre kétféle hatást gyakorol ugyanis ez a sztrájk. Lökdösik és gyilkolják egymást, ömlik belőlük a mocsok, mert nincs elég hely, nem jár a busz, vagy segítenek egymásnak, szóba elegyednek a buszmegállóban, összenevetnek, hogy deszarmáezanap, aztán tök vidámak, mikor végre jön valami zsúfolt tragacs, aminek az elején egy A4-es fehér lap hirdeti, hogy mi helyett jött, és hova megy. Persze nem azon az útvonalon, amelyen kéne, de eljutunk a célba. És olyan boldogok vagyunk, ha megérkeztünk, de még mennyire...
A BKV egy boldogságforrás a szürke és barátságtalan Budapesten, a hiánya meg úgy tűnik még inkább. A közös ellenség összekovácsolja az embereket. BKV, konnekting pípóó.
Ja, és a Juventus rádió különbusza is el akart vinni Budára, de nem mentem. Mik vannak...
