Olyan szag van a szobában, mikor belépsz, mint kiskoromban a körzeti orvos rendelőjében. Ott mindig gombóc volt a torkomban, mert mi van, ha túl rosszul vagyok, annyira, hogy már szurit is adnak, pedig mindenki arra játszott, hogy éppen csak egy egyhetes lógásnyira legyen beteg.
Egyszer rosszul adták be a szurit, mert próbáltam lerúgni a szőke asszisztens nénit, ezért megsántultam egy időre, és bevittek a kórházba. Anyu szerint akkor mondtam először, hogy anyu, addig csak apámat voltam hajlandó megszólítani. De akkor teljesen el voltam anyátlanodva, és gondoltam ideje bevetni a nagyágyút, hátha akkor hazavisznek arról a borzasztó helyről. Persze erre nem emlékszem, de egészen biztosan így volt, születésemtől kezdve rafkós vagyok!
Amúgy azt meséltem már, hogy a gyerekorvosomnak én voltam a legeslegutolsó betege? Már régen gimis voltam, de még mindig hozzá mentem, ha valami bajom volt, és egy péntek délután így lettem én az ő utolsó kis páciense. Olyan kedves néni volt, sose bántott, mert reumás volt a keze, így nem tudott szurit adni... Csak az asszisztens, csak az...
