Nem fordult elő egy ideje, de megint túlkávéztam magam, ezért nemcsak képletesen fájt a szívem a buszon, hanem igazából, közben a túlpörgéstől vigyorogtam, mint a vadalma. Pont mint nemrég, mikor még oktalanul is boldog voltam a buszon, és akkor eszembe jutott, hogy egyszer a digókkal is túlkávéztam magam, és fájt a szívem a villamoson, és odafordultam a loverhez, hogy:
Még a szívem is gyorsabban ver, ha veled vagyok. Igaz, hogy ittam hozzád két kávét, de ver az a szív, bébi.
És nevettünk, hogy mennyire szemét módon romantikus vagyok, haha.
És ezen nem sírtam, hanem mosolyogtam ma.
Jó ez a napsütés, jó a könnylecsapolás, lehet meggyógyulok egyszer én is.
