A boldogság keresésének újabb fázisába léptem, melyben terveim szerint kidolgozom a belem, és bár csak részben, de nagyon boldoggá teszem magam azzal, hogy nagy köteg pénzekről ábrándozok, miközben a tizedik órája ülök egyedül egy börtönkonferencia recepcióján. Ama pénzről, amit legszívesebben utazásra vernék el, de erős a gyanúm, hogy erre nem fog sor kerülni, mert nincs kivel utazni. A barátaimnak vagy nincs pénze vagy nem akarnak menni, ami szar, de ez van, amúgy meg már nincs olyan hely, ahova lehet egyedül is menni, mert várnak a cső másik végén.
Kiégett a szemem a légkonditól és a sminktől, a hangok a fejemben brit, francia vagy olasz akcentussal ismételgetik, hogy Where is the session A4? és hogy I would like to change my register for tonight, could you...? Egyébként meg tök jól éreztem magam, végre megint hasznos voltam, kedvesek voltak a társaim, a konferencia résztvevői meg volt, hogy lehívattak fentről, mert nekem akarták elmondani, hogy mi a kínjuk az esti vacsorával, a repülőjükkel és az egyéb programjaikkal kapcsolatban.
Elmúltak a rémálmaim: most már el se tudok aludni, ami le fogja nullázni a rendszert rövid idő alatt. Ha egy áttáncolt farsangi buli vagy tíz óra meló után órákig csak forgolódom az ágyban, az már több mint furcsa, és idegesítő.
Apropó farsang: feltöltötte a lelkemet, lefárasztotta a testemet, életveszélyben voltunk hazafele, pedig mert Hutch vezetett, Lara Croft mégsem szuperhajlékony akcióhős, Hófehérke egy nagydarab férfi, harmadik helyezettnek lenni meg atommenő, mert ki ne akarna felülni egy díszpáholyos traktorra??? Csak azt sajnálom, hogy Rambonak nem sikerült kérni a Rivörszájd mádöfáká c. számot a dj-től. Na, az kár.
