Bár a tangyakomat egy világ vége után két lépéssel elhelyezkedő gimnáziumban fogom tölteni (és tényleg), eléggé meg voltam elégedve az első találkozással csütörtökön. A rettegett gyakorlóiskolás hibridek helyett egészen életszerű suliba csöppentem. Az épület kívülről ronda, a környék ronda, egy óra az út, de talán mégis jó lesz nekem ott. Tanítani nem hiszem, mert nem szerettem feladatokat gyártani, nem szeretek a fejemben levő tudásról vagy nemtudásról beszélni, ha másokat nem érdekel a mondanivalóm, de vágyom a közösségre meg a gimis hangulatra.
Amúgy rettenetesen fáj a fejem, nem éreztem jól magam tegnap, nem érzem jól magam ma se, nem jó ez így. Nem elégítenek ki az életem programjai, nem töltöm hasznosan a napot. Még nem találtam ki, hogy mi legyen, de nem lesz ez így jó.
