Naptár

november 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30

kínai sárkányka

Adopt one today!

Címkék

acél (3) álom (23) ameland (2) amszterdam (7) aranyköpés (19) art (8) az élet nagy kérdései (10) balaton (4) belgium (3) beteg (13) biznisz (1) bkv (26) bn (8) buzibár (3) celeb (2) cserebuli (7) cserediákok (11) disznóól (2) dokisztori (6) egyetem (43) einstein (2) fesztivál (5) film (5) florida (3) fun (41) funpic (1) hága (5) hipochonder (6) holland (6) hollandia (14) home (22) houston (7) húsvét (2) idióta (23) incredibles (58) in casa (3) iwiw (8) jasper (8) keukenhof (1) kirándulás (36) kislány (17) kolis (72) kölyök (4) konyhatündér (5) kriszti (2) laura (5) leiden (19) lover (34) mádzsá (10) mazsola (4) meló (27) minerva (8) new orleans (1) pánik (28) patkánylyuk (6) pesti éjszaka (20) sporty spice (8) strand (3) sün (1) surmó (2) sz (3) sziget (5) szöszi (34) tangyak (12) texasi buli (7) the end of an era (1) tv (1) universiteit (8) vicc (11) xmas (13) zala (4) zene (59) zsír (2) Címkefelhő

a szemem

eXTReMe Tracker

a szám

Megfojtanak

2010.07.11. 00:43 | CB | 3 komment

Annyira bizonytalan vagyok az életemmel kapcsolatban, hogy talán azon is gondolkoznék, hogy fiú vagyok-e vagy lány, ha most megkérdezné egy idegen. A családom két hete masszívan piszkál, és olyan kérdésekkel terrorizálnak, amelyekre én se tudom egészen bizonyosan a választ. Hiszen valóban nincsen állandó munkahelyem, lakásom, a fiúm egy másik kontinensen van még két hónapig, nem tudom hol fogok lakni szeptemberben, nem tudom mikorra készül el a diplomám, nem tudom, hogy zavar-e, hogy bebizonyosodnak dolgok, amiket megéreztem, nem tudom, hogy valóban helyes döntéseket hozok-e, mikor követek gondolatmeneteket, és próbálok megbízni magamban. Csak azt tudom, hogy a családom nagyon rossz úton halad, ha azt hiszi, hogy ez a szeretve nevelés, és nagyon jó úton halad, ha egy lelkileg megtört, boldogtalan, kiábrándult embert akar látni. Vagy nem látni. Ez most nem fenyegetőzés, ki vagyok borulva szimplán.

Pont azt nem kapom meg, amire a legnagyobb szükségem lenne és amit a legjobban hiányoltam Pesten is: a biztonságot, a támogatást, az elismerést.

Hova meneküljek? Miért kell már megint menekülnöm valahova?

Miért kell tönkretenni az alakuló szép dolgaimat szemét megjegyzésekkel, szurkálódással, aljas és alantas szemrehányásokkal? Hova meneküljek?

Címkék: pánik

A bejegyzés trackback címe:

https://cicabetti.blog.hu/api/trackback/id/tr392143819

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

az_evuska 2010.07.11. 10:54:01

gyere fel pestre és rúgjunk be, sírjuk el a bánatunkat a dunának!

(eddig is kommenteltem volna csak rohadtul lusta voltam az indás regisztrációhoz)

dalmus 2010.07.12. 09:25:49

mind bizonytalanok vagyunk babe, ez most egy ilyen életszakasz, ők meg azt hiszik, így jobban hajthatnak előre. jön majd minden, csak szép lassan, hiába, nem lehet mindenki agysebész...puszi

CB 2010.07.14. 01:36:28

a környezetváltozás mindig segít, most is így történt :)
üdv a beszélők között, Évi, majd a következő kiboruláskor a Dunát is megnézzük, de beleugrani nem fogok azért!!
süti beállítások módosítása