Három nap alatt sikerült elintéznem egy tüdőszűrő leletet és egy orvosi igazolást, hogy dolgozhassak egy hetet a Szigeten. A tököm tele van a magyar egészségüggyel és a hozzá társuló arrogáns bürokratákkal, mégis mosolyogva hagytam el délelőtt az üzemorvos rendelőjét két óra várakozás után. A doktor úrnak ugyanis ma volt az utolsó munkanapja, és negyed órával a rendelés vége előtt is széles mosollyal az arcán szórta ki a betegeit, akik inkább még szaporodtak az idő múlásával...
Az élet különös fordulata, hogy bár alig vagyok beteg, nem járok kórházba, nem ő volt a háziorvosom, a sok szabadságolás, áramszünet és kavarás után mégis nála kaptam meg a pecsétet, ami igazolja, hogy nem miattam fog elpusztulni a kedves koffeinimádó fesztiválközönség. Ez az ember az én egykori gyerekorvosom férje, akinek anno én voltam a legutolsó páciense, és ma a férje búcsúján is részt vettem, sőt el is meséltem neki, hogy pár éve én "koronáztam meg" a felesége praxisát, mire ő még jobban felvidult, és mondta, hogy szerinte az lett volna az igazán stílszerű, ha itt is én maradok utoljára, én meg felajánlottam, hogy visszajövök később...
Jó látni, ha valaki képes szívvel-lélekkel-humorral élni és dolgozni.
