Hétvégén ünnepeltük, hogy fél éve szerelmezzük egymást párommal, és tegnap először aludtunk külön úgy, hogy azonos városban tartózkodtunk. Olyan ez, mint amikor első nap ott hagyod az oviban a gyerekedet vagy elengeded házibuliba, ahol vagy megverik vagy leitatják vagy megrontják, brühühühűűű. Na jó, így aludhatott plusz három órát, és én mondtam neki, de azért siránkoztunk, nyávogtunk és rebegtünk kicsit... És akkor még nem is említettem, hogy kapar a torkom és megfelelő támasz hiányában elfeküdtem a nyakamat. Vihar a biliben.
Ma van a tél első napja, szakad a hó, fázom, a buszokon ázott fenyőillat van, sehol egy kékruhás féreg, akivel kergetőznöm kellene, itthon meg füstölőzök és teázom. Nem kellene ennyire beleringatnom magam a karácsony szent ünnepébe, nekem túl sok dolgom van ehhez...
