Sokat gondolok a kutyánkra, akivel nem is voltam igazán jóban, mert mindig megugatott, ha elhaladtam a "területe" előtt. Zavar, hogy nem is tudjuk mi volt a baja, egyszerűen felkelt reggel, és délutánra elpusztult. Olyanokat flesseltem, hogy most egy nagy, zöld mezőn futkározik, süt a nap, van egy csomó csontja, és pár műanyag flakonja, amikkel játszhat. Mindig azokkal játszott, és sikítva ugatott, mert azok zörögtek.
Szegény Folti biztos nagyon magányos most. Ő a másik kutyánk.
Nem szeretem, ha meghal valaki, és egyből az ugrott be, hogy a halottak vonzzák egymást, szóval ti ne haljatok meg, kérlek.
