Több szempontból is megvan a romantikája, ha következetesen kihagyod a kolibulikat. Tekintsünk el az elmaradó másnapoktól és a szobából kilépni nem meréstől, és térjünk rá a sztorira:
Tegnap éjjel úgy tudtam meg, hogy egy ismerős az országban van, hogy közvetlenül az ablak alatt óbégatta egy lány a nevét, koliban betöltött rangját és egy évszámot, mire én ahelyett, hogy magamban anyázni kezdtem volna, hogy itt idegesítenek, mikor én is lenn hentereghetnék a klubban, ha nem kellene a tizedszerre elkezdett, és eddig be nem fejezett word dokumentumaim felett görnyednem... szóval ehelyett kimentem az erkélyre megnézni, hogy jaj de jó, ez tényleg itthon van, és B. nem külföldről szól ilyen jól, majd becsuktam az ablakot.
Azért azt hozzátenném, hogy épp a globális falu jelenségéről rizsáztam, szóval ha tudni akarjátok, az online médiumok és a fejlett technológiának köszönhetően pontosan ilyen éles képet és hangot kaphattunk volna Angliából is. Persze a koli csak a maga mocskosan idilli valójában, élőben nyújt maradandót. Ne fényképezzétek, ne videózzátok, az elrontja az egészet.
