Az egeres kézbábomról elnevezett konferencián hostesskedtem ma. Ebédre lazac volt tésztasalátával és egy kis dobostortával. Most már futja kolidíjra.
Este meg a jelöltünk ágyában aludtam, többek között a jelöltünkkel is. Meghitt, tábori világvége hangulat van a kollégiumban. De legalább alszunk, ha akarunk.
Az igazgató meg csúnyán nézett rám, mire én megkérdeztem, hogy hát mi a baj, már nem szeret? Erre teljesen felderült az arca, és azt mondta: dehogyis, Kati néni, csak máson gondolkoztam, és nem vettem észre magát. Ó, Istvánka!
