Kicsit elbizonytalanodtam, hogy egyáltalán fognak-e keresni a múlt heti állásinterjú után. Gyanítom, hogy igen, mivel elég kevesen voltunk, de azért mégis izgulok miatta kicsit.
Reggel azt álmodtam például, hogy a második körös interjún vagyok. Ott volt a szép nő az első körből, illetve egy férfi, aki majd a főnököm lesz. Az volt a feladatom, hogy az elém lepakolt plüssállatok talpára rózsaszín filccel írjak fel reklámszlogeneket, amelyekkel majd el tudjuk adni őket. A férfi egyébként biztosan nem lesz a főnököm, mert az Laura főnöke, a szép nő pedig közel sem volt olyan kedves, mint az életben. Unott arccal telefonált mellettem franciául, miközben én ijedten gyűrögettem a plüssöket és próbáltam életet lehelni a filcbe, ami persze nem fogott. A látomást az ébresztőóra szakította félbe, ami nagy kár, mert éppen egy szituációs játékot adtam elő egy nagy macival és egy kisebb kutyával.
Hívjanak máááááááááááááár!
