cicabetti

A gyerekkori legjobb barátnőmmel 18 éves korunk óta nem vagyunk jóban, mivel anno neki lett pasija 16 évesen, nekem meg nem, és mindig lemondta a találkáinkat (havi 2-4, mivel kolis voltam akkor is), mert ő "Zolizott". Azóta együtt él "Zolival", aki pár hónapja ultimátumot adott neki, hogy vagy lefogy, vagy... Azt nem tudom mi történt volna, ha nem, mert csak "Zoli" apja mesélte anyámnak, de a csaj most a fb-on gyűjti a szavazatokat, hogy ő mehessen a RR fogyitáborba. Jó régen láthattam, de 5 hónap alatt fogyott 22 kilót a fb szerint, és az szép teljesítmény! Én nem vagyok geci, én szavaztam. Égjen az a zsír!

Nem szabad ilyen negatívnak lennem, mikor annyi öröm van az életben! Tegnap például a könyvtárban turkálóban (!) összefutottam az egyik volt tanárommal az egyetemről, akit kizárólag azért vettem észre, mert a fürdőgatyák válogatása közben headset-en konzultált valakivel az államvizsgákról, miközben bőszen emlegette a konzulensemet. For prez!

Utálom azt az érzést, mikor több helyen kellene lennem egyszerre, és dönteni kell, hogy mit válasszak, majd amikor választok, hirtelen rettenetesen fájni kezd a szívem a másik lehetőség után.

A nőknek soha semmi nem jó!

Tüzesen süt le a nyári nap sugára
a mahacskala dimbes-dombos stadionjára.
De ní, ki az ott a?
Tátva maradt a szája annak, aki hallotta.
Ott áll, földig ér a gatyája.
Ő biz a, a magyarok Dzsudzsákja.
-3 millió egy napra, jó píz az bátyja!
Lesz végre drága kiskutyája.

Babája is visszamondhatja a segílyt,
melyből sütötte a finom bundáskenyírt.
-A fenébe is, ez már nem járja!-rikkan fel Balázska.
3 órája rágom és még mindig itt van a számba!
-Jajj, bocsáss meg -csitítja kedvese
Túl sok szilikont tettem bele!
-Jólvanna, ne szégyelld, neked vettem, semmi vész,
a segg és a mell számít, nem az ész!*
Így élnek ők, a messzi távolban,
aki nem hiszi, járjon utána!
Konyec

(szájhagyomány útján)

*A kedvesem jogot tanul. Na persze....

A rákszűrés fontosságáról szóló kampányfilmek annyira megrémisztenek, hogy az első sokk után beütök pár betegséget a google-be, az ott olvasható információkat tízszeresére nagyítom, majd szörnyülködöm, hogy mekkora veszély fenyeget, biztosan meghalok. Az előbb a méhnyakrákot kerestem ki, majdnem hánytam a félelemtől, és most rettegek, hogy valakim megbetegszik. Utálom ezt az egészet, utálom, miért vannak betegségek a világon és én miért félek tőlük?

A beszélgetés a következőképpen zajlott tegnap:

Dani: Ízlik nekem ez a bor. Mondja, tud szerezni nekem meg a barátaimnak Ausztriába?

Apu: Ó, hát persze, örülök, hogy ízlik. Mennyi kellene?

Dani: Úgy 150 liter.

Apu: Hahaha, akkor inkább a bornagykert javaslom.

Dani: Kár.

Aztán megittunk nagyon sok bort (nem 150 liternyit) és pálinkát, és most nagyon betegek vagyunk mindannyian. Ja, és Dani megint megdicsérte a hangomat: azt mondta, hogy olyan, mint a Ghymes énekesnőjéé. Gondoltam, megkeresem, hogy az mégis milyen. Meglepődve tapasztalom, hogy a Ghymes énekesnője egy férfi. Érdekes.