Eddig gyűjtöttem az erőt, hogy beszámoljak a hétvégi kirándulásról. Annyi minden történt, annyi mindent láttunk, hogy elmesélni hosszú, kihagyni valamit meg fájdalom. Majd illesztek be képeket is, hogy aki nem szeret/tud olvasni, az is értesüljön mindenről. Olyan ez, mint amikor a Budaörsi Napokról kell írni egy 2000 karakterest. A betűlevesben több mondanivaló van, mint egy egyoldalas BN-cikkben. Legyen elég egy "jó vót" vagy akkor hallgasd órákig:)

Péntek este felpakoltuk a hűtőtáskát meg a gyereket, és nekivágtunk a forró Texasnak. Az első megálló egy What-a-burgerben volt, mert továbbra is küzdök, mint Rambo, egyedül és rettenthetetlenül, hogy minél több ZS-vitamin jusson a szervezetembe.

Ohhh, WHAT-A-BURGER!

Négy óra elteltével megérkeztünk Austinba, ami egy nagyon szép város és este 10-kor elég sötét is. Nagy gondot ez nem okozott, mert kétszer jártam ott korábban, így már láttam, amit látni kell. A belváros szívében magasodik a State Capitol, amiben sok velejéig romlott politikus politizálódik, de valahogy eddig sosem voltak ott, mikor én is. George Bush meg az apja is Austinban koptatta a szenátori széket, hogy aztán később egy még fehérebb épületben töltsenek el hosszú éveket. Nos, turisztikai látványosságokat, történelmi nevezetességeket most egyáltalán nem látogattunk meg, kivéve persze ha bokorgyuri a 6th Street-en gyűjtötte anno a voksokat, és ennek örömére táblát emeltek valamelyik kocsmában:) Ez esetben novemberben lehet én leszek az Egyesült Államok elnöke! Aztiiii!!!!

VÁLASZTÁSI BESZÉDEM KIDOLGOZÁSA KÖZBEN...

Természetesen igazolvány nem volt nálam, így amikor a lebujok bejáratánál érdeklődtek az ID iránt, Tivadar mindig belekezdett a "She is my niece from overseas, and she has no ID" blablablabla meséjébe, én meg próbáltam minél ráncosabbnak tűnni... Két helyre beengedtek, de a Pig Pub (mulató a disznóhoz) ajtajában a két srác megállapította, hogy biztos nem vagyok 21. Isten áldja meg őket!

Az első hely, ahova betehettem a lábam, hemzsegett a tipikus amerikai egyetemistáktól. Élőzene volt, mindenki dumált meg fényképezett, minden csaj tűsarkúban, szépfiú gitáros a színpadon, sör és Austin. Szép:) A második pubba azért kellett bemenni, mert igazi feka zene szólt, és nekem tetszett, meg főleg mert máshol nagyon szigorúak voltak a kidobók, és el lettem tanácsolva... Mi ketten voltunk fehérek, meg egy Marilyn Monroe-szerű csajszi, aki időnként odavonaglott hozzánk.

HÁTTÉRBEN MARILYN HAJA LÁTHATÓ... LAUREN INDIANA-BÓL!

Hazafele gyarapítottam a mezítlábas turistáskodásaim számát, mivel az új szandál csinált nekem egy szép vízhólyagot, és különben is felcsavarták a fűtést rendesen:) Egy pasas oda is jött örvendezni, hogy mezítláb ballagok a járdán, és elmesélte, hogy múltkor neki is feltörte a cipője a lábát, de ő nem szarozott, hanem kidobta a kukába. Én azonban hiánytalanul hazajuttattam az összes lábbelimet, amiben elindultam. Ahogy szoktam!

(In memoriam Papucs, örökké hiányozni fogsz, g...! )