Bár az egész hétvégét vizközelben töltöttük, ma ismét nedves helyen dőzsöltünk délután: Galvestonban. Akik szoktak nézni CNN-t, amikor közvetitőkocsihoz kötött sárga kabátos riporterek kiabálnak egy labdában végződő mikrofonba hurrikánokról, azok tuti hallották már a város nevét. Közvetlenül a Mexikói-öböl partján fekszik, és ha dühöng a tenger, az emberek mennek, a CNN weather live meg jön.

Először egy Rainforest Cafeban voltunk, ahol közvetlenül egy elefánt mellett fogyasztottuk el az ételünket. Közben kétszer volt "vihar", amikor besötétedett az étterem, tomboltak a műgorillák, esett a műeső, és dörgött meg villámlott. Desszertként egy vulkán alakú csokis-fagyis sütit hoztak tejszinhabbal. A sorsunk sanyarú, de nem panaszkodunk!

THE KETCHUP SONG

GEORGE OF THE JUNGLE

Jaj, és vettem két tányért a szuvenirboltban: az egyiken egy gorilla van, akinek BAMBA a neve (ebből fogok enni a koliban ezután, hiszen engem is igy becéznek:D), a másikon meg egy kisbéka brekegi, hogy csőcső (na jó, cha cha, de az majdnem ugyanaz).

PÁROMMAL A BEACH-EN

A tengerparton igazi kikötőszag terjengett, pedig sehol egy hajó, vagy legalább egy ittas matróz... Gyűjtöttünk egy csomó kagylót, meg ugráltunk a hullámokban, és birkóztunk az iszapban. Mikor sokadszorra futottam be a vizbe, találtam még egy szép csigát, és nem volt kedvem visszavinni a táskába, hanem inkább betettem a melltartómba, és beúsztam. Kifele kivettem, hogy nehogy azt higgye valaki, hogy mutáns a mellbimbóm, és ekkor egy rák piszkálta meg az ujjam!!! A reakció ugyanaz volt, mint amikor a Dalmával Horvátországban búvárkodás közben ki akartunk halászni egy csigát, és majdnem belefulladtam ijedtemben, mikor megmozdult... Sikitás, és a csigaházat rákostul elnyelte a tenger:)

TÚL NAGY VOLT AZ OLVASOTTSÁG. EBBŐL ELÉG!

A fotógyűjteményem újabb extragiccses képekkel bővült: naplemente, pálmafák, lakókocsik, már csak David Hasselhoff hiányzik. De ő nagyon!

VALÓJÁBAN EZ EGY SZOCREÁL TAPÉTA A SZOBÁM FALÁN

ui: szerda van és rewind:( miss you Zsoltibá'!