Másnap a takaritók ébresztették a bandát, mert elfelejtettük kitenni a privacy, please táblát. Még épp időben ahhoz, hogy a Zsuzsi reggelinél bemutathassa a legújabb, nyári narancsos tangapapucs-kollekcióját a kosztümös-öltönyös úri közönségnek. Külön séf sütötte nekik a szalonnás tojást, én inkább a muffinra szavaztam.
A hatodik utcában kifosztottuk az összes ajándékboltot, megkerestük a Vak Disznó Klubot, és sétálgattunk a dögmeleg Austinban. Mondanám, hogy marhára élveztük, de nem szeretek nyilt szinen hazudozni. 
HATODIK UTCÁBAN LENNI JÓ!
Annyi biztos, hogy a State Capitol gyönyörű, és hál' istennek megfelelően működik a légkondi is odabenn. Megnéztük George Bush 1990-es évekbeli tablóit (abban az időben ő volt Texas kormányzója), az alsó- és felsőházat, üléstermeket, Davie Crockettet... Ez megint Dalma számára volt meghatározó, ő ugyanis azt hitte, az az ember nem létezett, és annyira megörült, hogy mégis, hogy utána folyamatosan a róla szóló dalt énekelte.
STATE CAPITOL ÉS A COWBOYKALAP, AMELY MINDEN KÉPEN SZEREPEL...
A Capitol előtt egy vallási fanatikus próbálta megtériteni a népes közönséget, (minket) de nem mondhatnám, hogy sikerült. Azért én kicsit tomboltam az első sorban, hogy érezze a törődést. Szerintem nem értékelte a humorom.
SZERETEM AUSTINT!:)
