Napok óta próbálom utolérni magam blogolásban, de még mindig nem sikerült. Éljük a dolgos vásárlós, beszélgetős hétköznapokat, és ebbe nem igazán fért bele irogatás. Inkább Katie rikogatását hallgatom a nappaliban:)

A hétfő pedig nagy nap volt az életünkben: a wonderful vándorizált vándorok elrepültek Terka mamihoz New Yorkba, Domi pedig iskolába ment! Rögtön az első nap sikerült majdnem lekésnie az iskolabuszt, mert nem találtuk a szandálját, és mikor átmentem Gingerhez, hogy visszaköveteljem, akkor kiabált Sarah az utca végéről, hogy menjünk már, mert indulni kell a gyerekeknek. Igy a könnyes búcsú helyett öten futottunk két fényképezővel, és egy videókamerával, hogy a gyerek feszengve nézegethesse majd a fényképeket évtizedek múltán. Közben nekem kifolyt a kávém, a fáradtságtól a szemem, de a babamobilos, kutyás anyukák olyan boldogan integettek mellettünk, hogy inkább én is követtem a példájukat. Este háromnegyed órával később érkeztek meg, és szegény gyerek könnyes szemmel ecsetelte az anyjának, hogy: "Anya, ott még szünet se volt, csak dolgoztunk és dolgoztunk..." Istenem, de szar az élet, már a hatéveseket se hagyják nyugton!

VARÁZSLATOS ISKOLABUSZ

Keddre virradóra azt álmodtam, hogy tornádó csavarodott végig a Cypress Green-en, és mi ott maradtunk megnézni. (A CNN-en is szererem, amikor a sárga kabátos katasztrófariportereket mutatják. Perverz dolog a más embereket fenyegető veszélyt csodálni, de szeretek tv előtt borzongani.) Estére az álom részben valósággá vált, Sarah telefonált, hogy jön Gustav, a hurrikán, és ha erre kanyarodik, akkor menekülni kell, mert marha erős lesz. Sarah amúgy olyan az Aninak, mint nekem a Mariann: állandóan a hiradót nézi, és a hurrikánhireket bejelenti előre. Igaz, hogy a Maja a kommos faliújsággal és a blogokkal csinálja ugyanezt, de ez csak a kulturális különbségek hozadéka. Igy szines a világ. Most úgy néz ki, hogy Gustav "csak" kettes erősségű lesz Houstonban, mert máshol tombolja ki magát, de ez is pont elég ahhoz, hogy napokra elmenjen az áram, és pánikoljanak az emberek. Ha hármas lenne, már Aniék is menekülnének Sarah anyósához San Antonioba... Amúgy pár évvel ezelőtt ugyanebben az időszakban tarolta le Katrina New Orleanst, és most is benne van a pakliban, hogy kapnak egy kis emlékeztetőt az évfordulóra...

És amit mindenképp meg akartam osztani veletek: miután múlt héten ettem aligátorhúst és kagylót, nem maradt más hátra, hogy kipróbáljam a polipot is. Szeretem, mikor öklendezik a családom, miközben kajálok:D Istenem, azok a kis tapadókorongok hogy ropogtak a fogam alatt:)

TITEKET IS BÁRMIKOR MEGHIVLAK VACSORÁRA. POLIP LESZ.