Sikerült átvészelni a negyedik showhajtásomat is úgy, hogy kihagytam a bevonulást. Ez már egy derék szint. Igaz, hogy idén nem felkelési nehézségekbe ütközött a dolog, csak szimplán dolgoztam. Szájfényt ajakápolót próbáltunk rátukmálni lelkes nőkre, akik tényleg elhitték, hogy 15 évet fiatalít az ajakfelpumpálós rúzs. Azt állította a főnök, hogy ez egy egyedi termék, pedig az Aninak is van ilyen. Bizsergeti a szájat, mikor felkenjük:) 
DOUX ÉDES (és MORZSI)
Harmadik lett a csapatunk, és a korábbi évekkel ellentétben a záróbulit se úgy fejeztem be, hogy csatakokban állt a hajam és hatszor végigöntöttek kannásborral, hanem teljesen konszolidáltan, viszonylag illatosan hajtottam álomra a fejem reggel hétkor. Fél tízkor arra ébredtem, hogy még mindig megy lenn a tucc-tucc. Muhahaha. Kitartóak, de nekem kicsit sok volt a kilenc óra állás napközben meg utána a hajtás.
Úgy néztünk ki, mint akinek átment a fején a vonaaaat!
