Álmomban a világ legszerencsétlenebb napját éltem át. A RépaBandi vezette a buszt, amivel feljöttem Pestre (ő egy buszsofőr, aki régen valóban hozott párszor). Először nem állt meg, mikor jeleztem a leszállási szándékomat (lényeg a szakszerű megfogalmazás), aztán egy sártenger közepén kellett kiszállnom. Kiejtettem pár utastársam cucctáskáját a csomagtérből, majd piros-kék angol közepes szótárokat. Az angol-magyart nem oda tettem vissza, ahonnan jött, hanem csak bedobtam. Erre mérges lett a RépaBandi, ezért hirtelen V.szkényben lettem (ami egy falu Kvártól nem messze), és eltörött a kedvenc gyűrűm. Egy csaj pottyant mellém, aki sajnálkozott, hogy az ő hibája. Én mondtam, hogy felesleges, csak fizesse ki. Mert pótolhatatlan és szomorú vagyok nagyon.
Most kávézom. (Amikor csuktam be a mikróajtót, meglöktem a saját kezem, és végigborítottam a felét a hűtőn. Kicsit aggódom a gyűrűm miatt.)
