Anyu meg a Papa kitalálták, hogy Debrecenben csak meghalni lehet, mert három éve is agyonvertek egy egyetemistát, és én direkt életveszélybe sodrom magam szilveszterkor. Ezen felháborodtam, és Apunak panaszkodtam. Aki erre azt válaszolta, hogy a virágtartókban állnak a falevelek, és húzzunk ki összeszedni.... :D

Persze én benn maradtam anyuval pudingot csinálni, és tovább gyilkoltuk egymást, mikor megjött a Gabó, és megmentette a helyzetet:

Gabó: Anyu, anyu! Megyek láncfűrészelni! (ki gondolta volna, hogy ez elhangzik egyszer a konyhában...)

Anyu: Meg ne merd próbálni. Szólok apádnak, hogy ne hagyja!

Gabó: Tegnap is láncfűrészeltem.

cb: Ne aggódj, anyu, én láttam a Vészhelyzetben, hogyan kell visszavarrni egy kezet. 

(halk sírás kezdődik)

Gabó: Láncfűrésszel csak a lábamat tudom levágni, te nagyon okos, mert ha elengedem, akkor egyből odaesik, és azt szabja le.

(egyre hangosodó, nyüszítő álsírás) Gabó jobbra el.

cb: Most nem értem miért bőgsz. Sokkal több esélye van paralimpiát nyerni, mint rendeset. Ő lehetne a mi kis bajnokunk. 
 

Később...

Gabó: Képzeld, ültem a hintaágyon az előbb, és a térdemre tettem a fejem, mert folyt valami víz keresztben a járdán, és azt figyeltem. Odafutott anyu, és felrántott, miközben azt kérdezgette, hogy megsérült a lábad, megsérült a lábad??? (...)