Ha jobban belegondolok, megtehettem volna, hogy kitakarítok. Zh kettőkor, úgyhogy időm is és kedvem is lett volna. Aztán megláttam szétdobálva a táskákat, cipőket, zacskókat...* A kiszórt vegetát szerencsére eltakarta egy rádobott pár csizma...
... és felmostam az előszobát, és egy helyes kis ösvényt az ágyamig...
Majd még eldöntöm, hogy ma csak önző voltam, vagy ma már nem akartam én lenni a marha, aki nem bírta tovább a türelemjátékot. Azt, amelyiket mindig elveszítek. De ma csak részlegesen. Nagyon zavar, elég volt.
*nem az enyémek, azok elférnek a szekrényben is
