Az előbb csöngettek, és azt hittem, hogy a Tivadar az, ezért kérdezés nélkül kinyitottam. Egy kiscigány és egy nagy fekete állt az ajtóban. A kezemben egy villa, amin egy darab virsli figyelt.
Énekeltünk.
Ja bocs, nem hallottam.
Most mondtam volna, hogy énekeljenek újra, vagy azt hogy ha én nem hallottam, akkor ők meg nem kapnak pénzt. Vagy én azt képzelem, hogy énekeltek, ők meg képzeljék azt, hogy adtam pénzt. Nem örülnének. Adtam nekik kétszáz forintot ötvenesekben, és azt mondtam:
Dicsértessék.
Téged is.
ENGEM? wow
