Ezt decemberben írtam a BIT-be. Bár nem szoktam bevágni ide, amit oda írok, most kivételt teszek, mert rátok fér:D
"Az egyetemi léttel egyetlen probléma van: a Vizsgaidőszak. Az ember örül, hogy végre nem kell reggel nyolcra bemászni az iskolába, és ott bepótolni az éjszaka kimaradt alvásadagot, hanem filmezhetünk otthon egész nap. Aztán kiderül, hogy mégis, sőt a vicces öreg professzor is Véreskezű Vizsgáztatóvá változik, s kellemetlen kérdésekkel zaklat karácsony előtt/után egy héttel. Jó esetben legalább látásból ismerjük, rosszabb esetben:
„XY tanár urat keresem! Vizsgázni szeretnék nála trigonodiametikaritmusból!
Én vagyok, jöjjön csak be… Kezdjük az órai anyaggal!”
Egy-egy ilyen megalázó szituáció után két lehetőség van. A vesztőhelyről való távozás után még a Campuson összeszedjük a haverokat, és ellátogatunk a legközelebbi vendéglátóipari egységbe, vagy megvárjuk, hogy leszálljon az est, s akkor kezdjük el a „lazítást”. Haladó szinten a délutáni és az esti cimborákat bemutatjuk egymásnak, s a két programot összefűzve örülünk/búslakodunk. A lényeg, hogy meglegyen a napi nyolc óra szórakozás…
A Vizsgaidőszakban a legjobban azokat a perceket utálom, mikor fénymásolt jegyzetekkel a kezemben bámulok egy barna ajtót, és minden apró zörejnél összerezzenek, hogy már jön kifele az előző Vizsgázó. A gyomrom apró, akár egy teniszlabda, az arcom fehér, mint a fal, a szemem olyan véreres, és akkora táskák vannak alatta, hogy a gyerekek elsírnák magukat miattam az óvodában. Csak várok, és reménykedek, hiszen a bennem élő kölyök még elhiszi, hogy vannak csodák. És akkor kinyílik a Mesevilág kapuja…
…Arcomra fagyott mosollyal lépek be, ahol már fintorogva jegyzetel pár Sorstárs. Tételhúzás, ami nem is olyan egyszerű a jéghideg kezű, ijesztően zilált Hallgatónak, de végül csak sikerül. Újabb rémület, hogy vajon melyik tételt takarja a papírfecnin látható sorszám. Pár kitüntetést leverek a Tanár asztaláról, a lapjaim kipotyognak a kezemből, az indexből kiesik három puska, amit még az előző Számonkérésen felejtettem ott, majd leülök.
…és ülök…
…Agytevékenységet imitálva vegetálok odabenn, miközben próbálom kideríteni, hogy a Többiek mit írhatnak. Nyilván semmi olyat, amire nekem szükségem lenne. Aztán hallgatom, ahogy egy Másik kínlódik, és rájövök, hogy ez még nálam is hülyébb. Ez azért megnyugtató. A kollektív égés igazán megnyugtató.
Én jövök. Általában kiderül, hogy a Tanár tök rendes. Nem arra kíváncsi, hogy mit nem tudsz, és azt hiszi, hogy Te szereted a tárgyát, érdekel, és fel sem merül benne, hogy Te nem készültél. Mondjuk később hagyja magát erről meggyőzni, ha tényleg nem tudsz semmit. Persze velem sosem fordul elő ilyesmi… Pusztán tanári jóindulatra hagyatkozni kár, úgysem engednek át, ha meg sem szólalsz, de ha van erőd forgatni a mentális lexikont, akkor talán nem esik csorba a becsületen. A tanár is ember. Én egyiket-másikat úgy megkedveltem a Vizsgaidőszakban, hogy a pótvizsgára is feljelentkeztem. Szerintem az Ő szemük is csillogott, mikor meglátták a nevem az etr-ben…
A karácsonyfa alatt tanulni undorító dolog, de muszáj. Mert ha nem lesztek okosabbak 2009-re, akkor legközelebb írok a Vizsgáztatónak arról a típusáról is, aki arra kíváncsi, hogy mit NEM tudsz. Aludjatok, tanuljatok… és gondoljatok a Vizsga utáni nyolc óra szórakozásra vagy a következő szorgalmi időszakra."
