Tegnap beetető foglalkozásokon vettünk részt az iskolában, ami abból állt, hogy egy halkszavú, furcsa ember műtermében festés alapjai órán vettünk részt. Mindenki kapott egy tárgyat, amit le kellett rajzolnia, ahogy érzi... Én fogtam a csavaromat, és elkezdtem firkálni róla egy skiccet a táblámon, majd addig tökéletesítgettem, míg állólámpa nem lett belőle.
A második workshop az Egyiptomi tánc volt. Egy csapat lány vonaglott a tükörrel szemben, és próbálta utánozni, amit a tanár mutatott. Mikor a tanárt néztem, azt hittem, hogy tök jó vagyok én is, szuperszexi és kiváló a ritmusérzékem, de a rohadt tükör mindig meggyőzött róla, hogy erről szó sincs. Közben összebarátkoztunk a belga csajjal, Neelaval, aki eljött velünk boltba és teáztunk.
Este egy palacsintázóba vittek minket, ahol kétszer akkora palacsintát sütöttek, mint amilyet én szoktam, és nem feltekerve szervírozták, hanem kiterítve egy nagy holland rajzos tányéron. Én olyat kértem, amin sonka volt és sajt, de volt gyümölcsös, gombás, csokis finomság is. Olyan volt, mint egy hatalmas melegszendvics, csak más volt az állaga kicsit.
Otthon megittuk Laura alföldi pálinkájának egy jelentős részét, majd elvergődtünk a buliba, ami az első hivatalos erasmusos hőbörgés volt. Four Reasonsnek hívják a helyet, és rengetegen voltunk! Piálni nem éri meg: egy kétdecis sör 1.75 euro volt, a kevertek és a rövidek még drágábbak. Inkább haverkodtunk a többiekkel, és táncoltunk. Pár perc után elkapott a felismerés, hogy ez pont olyan, mint a KCSSK-ban. Csak diákok vannak, a dj a színpadon iszonyatosan táncol és hülyeségeket pofázik a mikrofonba, az üres poharak szanaszét szórva hevernek a földön, és időnként felmegy valami majom és a dj-t ölelgetve mutogatja magát a többieknek:) Viszont óriásit mulattunk, és úgy dobáltuk magunkat, ahogy bírtuk. Hiszen ezek nem ismernek minket, így mondhatom azt, hogy csak a magyar néptánc elemeit ötvözöm az akrobatikus balettel...
Ma a piacon ebédeltünk a lányokkal. Ültünk a kanális partján, kézzel ettük a halat, néztük a sirályokat és a bicikliseket a forgatagban és vigyorogtunk a jéghideg napsütötte Leidennek. Vettünk virágokat is (én még nem, mert egyelőre szállásgondban vagyok), és sétálgattunk. Olyan amúgy a leideni piac, mint a búcsúi kirakodóvásár: az egyik kanális két partján sátorban árulnak ruhát, kozmetikumot, tengeri herkentyűket, szárnyasokat nyersen és készen, és az egész tömve van emberekkel egészen délután 5-ig.
Most meg az új szobámban ülök, a csomagjaim kibontatlanul magasodnak középen órák óta, és hullafáradt vagyok. Eltévedtem idefele a belvárosban is, egy csomót vártam a buszra, ami kihozott ide, a táskám állandóan önállósította magát és majdnem megfagytam.
A szoba elég messze van a bekötőúttól. Úgy képzeljétek el, hogy a sorházon belül van egy lakás, amiben van négy külön szoba, és közös a konyha, a fürdő és a wc, illetve a nappali. Mikor beléptem, megcsapott a halszag. Nem tudtam felkapcsolni a budiban a villanyt, és hálisten a fürdőben se. Azóta megjött a lakótársam, aki ázsiai, és meglehetősen érdekesen beszél angolul.* Elnézést kért a kupiért, amire mondtam hogy semmi baj, végülis engem nem zavar, hogy valamit odafolyatott a kuka mellé. És az sem, hogy a hal azóta se lett meg, de a szaga még most is velünk van. A villanyt sikerült felkapcsolnia a wcben, a fürdőben pedig alternatív világítási megoldást mutatott be. Mondjuk kár volt, mert a mosdókagyló tök mocskos. Eddig legalább nem láttam.
Az erasmusos pajtások amúgy halál édesek. Rengeteg amerikai van, görög, belga, francia, ausztrál, osztrák, sok magyar, de van afrikai, angol és kolumbiai is. Érdekes emberek, alig várom, hogy jobban megismerjem őket. Holnap együtt megyünk Hágába kirándulni!!! Vonattal tíz perc:D
*Az előbb nem válaszoltam anyunak msnen egyből, mire ő elkezdett írogatni, és hivogatni, hogy úristen, ugye nem támadott meg a kínai???
