Meg kell követnem a kínait: megtaláltam a csokit a saját bőröndöm hálós részében egy zacskó mentolos cukor, egy internetkábel, egy Leiden Universitys táska és az epilátorom mellett. Szerencsére le szoktam kapcsolni a fűtést, ha elhagyom a süllyedő hajót, így nem olvadt rá fél lila tehén a maradék tiszta ruhámra. Ha eddig okom lett volna kételkedni abban, hogy valóban szükséges az a rengeteg gönc, amit összevásároltam magamnak, akkor ez a pár nap bebizonyította, hogy igenis kell minden darab. Még mindig van egy hétre elegendő tiszta pólóm tartalékban...
A Patkánylyuk egyébként egyre kevésbé patkányos, ugyanis már kitakarítottak, és holnap jön egy szerelő is, aki megjavítja a villanyt a fürdőszobában. (Most hogy elmegyek, ez roppant megnyugtató) Pár napja beköltözött egy olasz lány, Roberta, aki elmondása szerint most van először külföldön, és pont ide vezette az Isten, a világ végére... Aranyos, elég nehezen beszél angolul, de legalább nincs olyan csönd, mintha halott lenne a háznál. Mondjuk elképzelhető, hogy van valahol egy döglött egér vagy ilyesmi... Mindent megmagyarázna.
ui_: A kínai iránt érzett bűntudatomból örökbe fogadtam egy Sárkánykát, akinek kínai a neve. Itt lakik oldalt. Egyelőre tojás, de ha adtok neki enni (rákattintotok), akkor nagy Kínai Sárkányistenség lesz belőle. Ha nem, akkor megdöglik. És akkor a lelketeken szárad egy kínai halála. De ne aggódjatok, akkor is minden hatodik ember kínai lesz a Földön. Csak nem tudom, hogy én, Peti, Tomi, Sanyi, Zsuzsi vagy Shao Mei lehet az az ismerőseim közül. Szerintem Peti.