A tegnap nagyon fáradt, borús hangulatban telt el, úgyhogy képtelen voltam szépen nézni magamra, másokra, és csak azt tudtam hajtogatni, hogy haza akarok menni. Nem mintha ez valóban így lenne, de épp nem volt hova menekülnöm magam elöl. Be is mentem a sétálóutcában a templomba, és megkérdeztem a fentieket, hogy miért büntetnek magammal. Sajnos válasz nem jött, csak egy csomó turista. Én meg épp gyűlöltem az embereket, szóval gyorsan ki is mentem.
Este egy buliba készültünk, amiről csak annyit tudtunk, hogy a szomszéd utcában lesz egy lánynál, akit nem ismerünk. Gondoltuk, sebaj, ott lesznek a többiek, majd azt mondjuk, hogy ők hívtak meg. Máskor is mentünk már úgy valahova, hogy csak a résztvevőket ismertük, a házigazdát nem. Ez itt így működik. Egyszer ismertem egy idegent, de aztán bemutatták. A kezdés után bő egy órával becsengettünk egy a miénkhez hasonló diákházba, mire kijött egy roppant részegnek tűnő (hangos, izgága) görög gyerek, aki Nick Papasugar néven mutatkozott be. Később kiderült, hogy ez csak a fészbuk (!!!) neve, csak lefordította a görögöt angolra. Kicsit büdös volt, kicsit köpködött, és olyan akcentusa volt, mint a Bazi nagy görög lagziban az egész családnak. Ugye emlékeztek arra a filmre? Abból tanultuk meg, hogy a Windex mindenre jó és az összes görögöt Nicknek hívják. Nick Papasugar nem cáfolt rá...
Odafönn kiderült, hogy a házibuli olyannyira házibuli, hogy az idegen csaj szobájában van, és a mi ismerőseink meg még nem értek oda. Ott ültünk 10 idegen lánnyal és Papasugarral... Képzeljétek el, mintha a Dalma szokásos csütörtök esti szeánszán megjelent volna négy idegen csaj, hogy na, mi jöttünk bulizni:)
Végülis tök aranyosak voltak, és le is mentünk együtt egy helyre, ahonnan mi a Laurával hazafelé indultunk, de végülis annyit röhögtünk azon, hogy a Mariann keresztben biciklizik a járdán és hogy Magasjános nem bírja kinyitni a sörét, hogy visszajöttünk a Baglyosba sörnyitóért és elmentünk a többiek után az In Casa nevű diszkóba. Itt már másodszor kapcsolták le azt a fél liter vörösbort, amit műanyag üvegben szállítottam magammal. Meginni nem akartam, kidobni se, szóval itt is a biztonsági őrök őrizték, mint az előző helyen.
A club teljesen tele volt. Kenyér folyamatosan azt emlegette, hogy jaj, micsoda pörgés volt Amszterdamban, emlékszel? Jaj, táncoljunk most is úgy! Annyi mindent tanulunk itt egymástól egy-egy buliban is. Pl. az első közös dorbézolások alkalmával felfigyeltem egy számra, amire nekik külön koreográfiájuk volt. Megszólalt a zene, és az ausztrálok meg az amerikaiak elkezdték egymás lábát figyelni, és közben össze-vissza ugrándozni. Mikor sokadszorra csinálták, megkérdeztük, hogy ez mégis miféle zene? Egymás szavába vágva magyaráztak Soulja Boyról (ami a feka akcentusos soilder), akinek van egy Crank That című száma. Világsláger volt 2007-ben. Magyarország a világon kívül esik, mert a youtubeon se elérhető otthonról. Sajnos az In Casaban nem volt meg a Soulja Boy, pedig nagyon szeretem nézni, ahogy táncolnak rá, de végülis mindegy is volt, mert mindenre úgy ugráltunk, mint a majmok. Aqua Barbie girl, Dr. Alban vagy Satisfaction....Olivia meg Magasjános jégkockával szórt minket a pultból, mi meg Kenyérrel a Hit the Road Jackre ráztuk. Elég jó. Az este tetőfokán a sörcsap mögül előmászott két pucérlábú pincérlány, felálltak a pultra, és az üvegből öntötték a tequilát az emberek szájába. Pont mint Siófokon a La Siestában....
Az est sztorija a Marianné: nagyban táncolunk az ismerősökkel, mire odajön egy kigyúrt csávó, megáll a Maja előtt, ránéz, lerántja a saját pólóját, mellizom befeszít, majd megragadja a Mariann kezét, és a saját mellkasára helyezi. A srác a hazai fukszos-tetkós atomcigány holland alteregója volt. Nem is értem, hogy a Maja miért nem akart megismerkedni vele!!!!
FREDDIE A HÍD A KONTINENSEK KÖZÖTT
