Nem kellene kapcsolatba lépnem a kolisokkal, mert csak a szívemet fájdítják a BN-es sztorikkal... Igaz, két órája folyamatosan röhögök a ki-kivel-hol-mikor történeteken. A drót az drót, a pletykaláncnak élnie kell. A képek viszont rettenetesek. Látszik, hogy idén nem voltam szervező. Muhahahahahaaaa...
Az éremnek van másik oldala is: Leidenben meg Sine Regno van, ami a minervások bulija. A lányok tegnap este hétkor ezüstszínű lakkminiszoknyában és ezüst műszempillában vonultak el rázni. Csend volt és hullaszag, mikor megittuk a Laura pálinkáját. Aztán elmentünk a Proostba, ahol találkoztunk a többiekkel. Jancsi szétpletykálta Kenyeret, és megbeszéltük, hogy ma vol. 2. BN-felejtő hadművelet. Éjszaka a konyhában találkoztunk az első adag hazatérővel, akik szerint a többiek jó részegek voltak, ezért otthagyták őket, és majd menjünk mi is Vengaboysra.
Reggel mondjuk nem voltam olyan boldog, hogy fel kell kelni, és köd is volt, de azért bementem isibe. Két kiselőadás lement, majd közölték, hogy nincs idő kávészünetre, menni kell filmet nézni. Azt hittem, hogy majd valami negyedórás szart megnézünk, aztán okoskodunk, és mindenki hazamehet. Ehhez képest másfél órás dokumentumfilmet vetítettek Jamaicáról a csontsötét teremben. Jamaicában az emberek napi 12 órát dolgoznak 11 dollárért, szarban van a kormány, az emberek az amerikai turistákból élnek, illetve a lakosok közül sokan kivándorolnak az USA-ba dolgozni, és onnan küldik haza a pénzt. A fehér homokos partot eláldozzák a turizmus oltárán, és az olcsó munkaerővel luxusszállókat húzatnak fel. A Maja azt állítja, hogy valamit álmodott is, így sajnos nem tudtuk megfejteni, hogy hogy kerültünk egy időre Jamaicáról Barbadosra a filmben. Én nem aludtam, de én se tudom. A legborzasztóbb, hogy a film készítője és a tanárok mögöttünk voltak valahol, így se koncentrálni nem tudtunk a nagy sötétben, se aludni a szégyen miatt. Mégis milyen lett volna már... Kíváncsi vagyok, hogy a magyar olcsó munkaerő lázadásairól melyik országban vetítenek filmet. Nem kívánom senkinek a reggeli órai szenvedést. Három óra az életemből! De most húzok napozni!
