Szóval az úgy volt, hogy pénteken átmentünk a fiúkhoz a buli előtt, aztán a diszkó felé menet többen elvesztek, egyesek biciklicsomagtartón utaztak, míg mások eltévedtek, aztán a buliban csillagharcosok voltak, majd mi is azzá váltunk. Megint mások bebizonyítottak maguknak dolgokat, amik nem sültek el jól, de kaptunk ingyen sört és jégkrémet az egyik hökös lánytól, majd hazafele megvizsgáltunk egy építkezést is. Volt, aki házibuliban is volt, de nem sokat, mert hamar kidobták.

A tegnap mindenkinek nagyon fájt, de legalább finom volt a sült csirke.

Ma voltunk misén: mi katolikuson, Lauráék reformátuson. Nem, nem vallási megfontolásból váltunk ketté, egyszerűen a második adag ember rossz templomba ment. Már majdnem összekaptunk azon (is) hogy református volt a templom vagy katolikus, mikor kiderült, hogy az ő papjuk nő volt, a miénk meg férfi. Talán ekkor merült fel először a gyanú, hogy nem egy miséről beszélünk.

A kórus nagyon szépen énekelt, én magyarul mondtam a Miatyánkot, és áldoztam is egy jóképű kispapnál. Ez nem volt teljesen szakszerű, mert nem gyóntam előtte, pedig végre itt lett volna az alkalom, hogy mindent részletesen bevalljak egy papnak, ha már úgysem beszél magyarul. Oliviát lelocsolta a pap szentelt vízzel, szerinte egy nagy fekete wc-kefe segítségével. Nem láttam sajnos, de gyanítom, hogy csak próbálta megáldani. Dalmát megölelte egy idegen nő a megbocsátok neked testvérem résznél, én meg boldogan rázogattam a kezeket, és próbáltam megérteni, hogy mit mondanak ahelyett, hogy Legyenbékességköztünkmindenkor.

Később felhívtam a Mamát is, hogy elmondhassa, hogy mit nem ettem ma nála. A Papa felvette a másik telefont, mondta hogy szervusz kisunokám, majd folytatta a délutáni szundit. A kistestvérem bement hozzá, és megkérte, hogy ne horkoljon az éterbe, mer' az nem járja.

Aztán majdnem voltunk cirkuszban is, de sajnos csak a búcsút találtuk meg, ahol nem ültünk se fifire, se dodzsemre, sőt a bevándorló cigány közösség egyetlen suttyó tagjával sem kerültünk közeli kapcsolatba.

Mire sikerült sörözőt találni a búcsúesteseknek, addigra nem kívántam a sört se, ami azért jó, mert 2 eurós vizet kértem inkább. Bónuszként kaptunk böfögős angol turistákat is a proli pincérnő mellé. Az egyik megsimogatta a vállam. Azt hiszem szerelmes vagyok.

Torma nem volt, sonka és tojás se, de Boldog Nyulat mindenkinek és reggel várjuk a locsolókat a Baglyos házba!!! Izé, locccs...