A szerdai hobbiórámon terepgyakra mentünk a csoporttársaimmal. A tanárok kivittek minket egy farmra, ahol borzas skót bocik, tengernyi virág és jó sok kaki található. Az órára egyébként elvakult greenpíszesekkel és szociológuspalántákkal járok együtt. A két legnépszerűbb szó a nature és a culture, és legyen bármi a téma, tuti hogy vita kerekedik, hogy most akkor a természet része az adott dolog vagy már kultúra. Többnyire az a tanulság, hogy kicsit mindkettő, ezért is nem érzem sok hasznát a dolognak. De úgyse vág a szakomba valójában, csak az angol gyakorlása miatt vettük fel. Meg mert vicces.
Kora reggel biciklit béreltem, majd ragyogó napsütésben kilométereket tekertünk jácint és nárciszmezők mentén. Olyan jó illat volt, és olyan zöld fű. A farm, ahol a szexi erdész vezetett körbe minket, korábban jácintmező volt, de a sok pétisó miatt veszélybe került az ivóvíz, és úgy döntött az állam, hogy visszaadja a területet a természetnek. A földterületen álló ház tulajdonosának átszámítva 3.5 milliárd (!) forintot adtak, hogy rombolja le az otthonát, és építse fel újra 100 méterrel odébb. Maja azt mondta, hogy Magyarországon max. akkor adnának ennyi fájdalomdíjat, ha meg kellene hozzá ölni az egyik családtagot is:) Az a darab szaros föld egyébként a legnagyobb holland természetvédelmi terület része, és 16 focipálya nagyságú. Kérdés, hogy mennyire természetes a dolog, ha a születő fiú bocikat rendszeresen elszállítják messzi legelőkre, mert a turistákra veszélyt jelentenek. Különben is, nem is őshonosak Hollandiában....
Délre végeztünk is, de ha már bicót béreltem, nem mentünk haza, hanem áttekertünk Katwijkba, és melltartóban meg farmerban kifeküdtünk a puszta homokba a Majával. Aztán jött Bunny meg Jasper, a szörfös, így nagyon gyorsan felöltöztünk, nehogy meglássák a fehér zsírunkat. Hálisten észre se vettek minket, úgyhogy a veszély elmúltával újra levetkőztünk. A tenger rettenetesen hideg: épp csak bokáig sétáltam bele, és már görcsbe rándult a lábam. Az arcom szénné égett, és még a fülemből is folyt a homok, de azért jó tudni, hogy olyan helyen lakom, ahol biciklivel lehet a tengerpartra menni.
Éjfélre kellett csak visszavinni a bicajt, úgyhogy elmentem a dutch Disneylandbe is bevásárolni. Hazafele szemerkélni kezdett az eső, majd a kölcsönző felé félúton már úgy szakadt, hogy nem volt kérdéses, hogy mossak-e hajat este vagy ne, és egy akkora villám csapott be valahova, hogy az egész utca felhördült. Szó szerint, mert tele voltak a teraszok, és a menekülő emberekből egyszerre szakadt fel egy nagy Ó. Nagy nehezen odaértem, csurom vizesen, lángoló arccal, mire a kölcsönzős közli, hogy vagy személyit vagy a bérlős papírt mutassam, mert anélkül nem adja vissza a depositot. Próbáltam trükközni, de végül csak hazamentem a dolgokért, majd újra vissza. Először összekevert valakivel, és közölte, hogy csak pénteken kellett volna jönnöm, majd mondta, hogy bocs, mégse, és 7.5 euró. Mondom, a neten csak 6.5. Na igen, de az a fék nélküli bicajra vonatkozik! Tessék?? Ti bérbe adtok fék nélküli biciklit? A végén megkérdezte, hogy kérem-e a papírt vissza. Mondom naná. Kiteszed az ágyad fölé, mi? Naná. Ebben maradtunk.
Mire kiértem, az eső is elállt.
