A pesti Critical Mass iránti szimpátiám jeléül Tegnap bicóval mentünk a Katwijk-i strandra. Hét kilométer, és ismét miénk volt az egész Északi-tenger. Bár ezúttal felkészülten érkeztem (rövidnadrág, bikini), sajnos nem volt elég meleg, hogy sokáig sütkérezhessünk. Azért nem sír a szám, mert így is lehetetlenül barna vagyok a korábbi áprilisokhoz képest. Jót tesz a színemnek, a lelkemnek, hogy nem a szobából nézem a napsütést, és hogy az utca közepén sem ciki leülni a földre és hagyni a Napot, hogy tegye a dolgát.
Ezzel egy időben biztos vagyok benne, hogy a Mama meg a Papa már így is százszor barnább nálam. Fél óra kapálás bizonyíthatóan jobban meglátszik a színeden, mint 4 óra napozás. 
KANÁLIS VS TENGERPART
