Ma volt az utolsó óra allegoryból és amerikai irodalomból. Bár a neheze csak ezután jön (vizsga, beadandók), de azért ez már mégiscsak a vég... Úgy szeretek iskolába járni, és egyre csak fogy az idő:(
Ma megfőztem életem első borsófőzelékét. Ehető és jó az illata, de a színe a foszöld és a szürke között helyezkedik el valahol, és még mindig képtelen vagyok csomómentesre kavarni a rántást, és hófehér lisztgöbökkel van teli a fazék.
Erről az egyik itteni csoporttársam feje jut eszembe: az ógörög jegyzetekkel rohangáló, őrült svéd bal pofáján van egy zsírcsomó, amelynek állapotát a Maja szokta nyomon követni, de ma én is felfedeztem magamnak. Igaza lehet a Majának, csak meg kellene bökni egy jó nagy tűvel, és akkor rá lehetne pattintani a tükörre vagy a monitorra vagy belekenni a nadrágja szárába!
Befejeztem a Requiem for a dreamet, mert a net még mindig szar, és unatkozom, ha nem csinálhatok semmit evés közben. Szóval épp uborkát szeltem, mikor a főszereplő az üszkösödő kezébe kábítószert lőtt be egy injekciós tűvel. Nem az üszkös kéztől lettem rosszul, nem. Iszonyatosan félek a tűktől, és kábé sokkos állapotban dörzsölgettem a saját karom, mikor megláttam, hogy megszúrja magát. Hogy képes valaki...? Én nem adok vért, én nem vetetek vért, én meghalok a tűktől!!!!
Tanulság: evés közben csak olyan filmet nézz, amiben könnyűdrogokat fogyasztanak, isznak, gyilkolnak, esetleg egy kis melegpornót. Semmi sem lehet olyan rettenetes, mint egy injekciós tű!!!
A zene viszont zseniális:
