Tavaly épp Houstonban voltunk, amikor a karibi térséget letarolta egy helyes kis hurrikán, de szerencsére mi csak trópusi vihart kaptunk, egy kicsi csücsköt a természetből. Fújt a szél, óriási pára, ömlött az eső és áradtak a folyók. Nem különbözött semmiben sem egy kiadós nyári záportól.
Hollandul egy csomó kifejezés van az esőre, amiket csak a Csilla tud megjegyezni és megkülönböztetni, de mindig megosztja velünk a tudást, szóval mindig tisztában voltunk vele, hogy az épphogy szemetelő, de nagyon szúrós vagy a szemetelő, de szinte észrevehetetlen esőnek mi a neve. Azt hittem volna, hogy ez egy csapadékos ország, aztán közben alig esett, vagy ha igen, akkor se használtam esernyőt egész télen/tavasszal. Hát tegnap megérkezett az Eső. Dörgött, villámlott, mikor a Laura berontott a szobába, hogy azonnal menjek, mert ilyen szépet ő még nem látott. Kirohantunk az utcára örvendezni a nagy cseppeknek, és kb. egy perc alatt szétáztam, a szexelős szomszéd meg nevetett, hogy járjuk odakinn az esőtáncot. Órákig tombolt, de még ez sem volt több egy nyári zápornál.
Fél négy körül arra ébredtem, hogy megállás nélkül dörög az ég, és villódzik az egész szoba. Azt hittem kigyulladt valami, ezért kiugrottam az ágyból, és feltéptem a függönyt. Szüntelen villámlott, az eső meg csíkokban szakadt. Meg voltam róla győződve, itt a világvége, hogy belém fog csapni a villám, és kimerevedett szemmel néztem az eget, míg bele nem aludtam a nagy félelembe. Mint egy stroboszkóp, úgy villámlott, és azok a hangok hozzá....
Hangulathoz illő időjárás, bizony.
HAARLEM
ZOETERMEER
LEIDEN
BOSKOOP
