Az Emperor nem hitte el, hogy az öt-hat-hét szavak valós jelentéssel bírnak, mondván hogy tuti mindenki összekeveri őket, és különben is úgy hangzanak, mintha éppen most találtam volna ki őket. Azon meg még jobban nevetett, hogy Pistike meg Lacika (megjegyzem ezen mi is nagyon nevetünk hetek óta). Pistike úgy hangzik mintha valami local delicate dessert lenne. Becenév kizárva, ez tutira édesség. Különben is a Steven-Stevie variánsban van logika, de az István elé minek teszünk pluszbetűket. És mi tényleg adunk egymásnak becenevet a családnévből kiindulva? Furfangos magyar nyelv...

Csónaktúrára mentünk délután, ahol a háromnyelvű idegenvezetésből egyiket se hallottam igazán a zaj miatt, bezzeg a szentimentális nyálzene az tökéletesen hangos volt, és amikor a jobb részekhez értünk a városban, úgy tűnt mintha még jobban felerősödne csak. Utoljára húzták a nótánkat, és ez nem igazán tetszik. Ma elmegyünk az Augustinusba zabálni, meg Odessába búcsúsörözni meg holnap a Proostba, ahol már szervezi a csapos a búcsúbulinkat, aztán szerdán az Einsteinbe, aztán csütörtökön és pénteken valószínűleg vége a világnak.

Az okosak mondjuk azt mondják, hogy miért nem jövök vissza, meg az élet hosszú, és sose tudhatom, hogy mi fog történni, de szerintem meg az élet egy kurva, és most éppen egy jó nagy adag szirupot spriccelt módszeresen a pofámba, hogy érezzem és lássam a szépet meg a jót, hogy aztán később ragadós szarként vakarhassam le a régi életemben. Pedig én jól megvoltam szarral a fejemen is.