Egy csöppet eluralkodott rajtam a pánikhangulat tegnap, ami odáig fajult, hogy hazajöttem a búcsúból este nyolckor, és a takaró alól néztem végig a füredi Anna-bál közvetítését, amit nyilván sosem láttam még, mert mindig buliban voltam.* Azt hiszem a helyzet drámaiságát kellőképp mutatja, hogy a bucsustucc gondolatától rámtört a sírógörcs, majd fokozódott, mikor eszembe jutottak a szokásos bájcsevejek arról, hogy én akkor biztos marha gazdag vagyok, mert elhagytam a megyehatárt kettőnél többször, plusz nagyképű is, mert egyetemre járok. A családom egy része szintén ezt gondolja, a másik meg lenéz, mert azt tanulom, amit...

Holnap elutazom, és itthagyom ezt a hülye várost, ahol nincs egy olyan barátom se, aki felhívna, hogy gyere be este a városba**, ahol a csütörtöki (!) vihar óta nincsen közvilágítás az utcán, ahol befordulva tépdesem a takaró szélét otthon... Ki kell szabadulnom, mert megfulladok. Holnap elutazom.

*a tikkelős-fejrángatós-médiában-elhelyezkedős lánytól a csak-pislogni-tudok-azt-is-jó-ostobán lányig volt minden, de amúgy jó buli lehet... majdnem nyertem cairói utat, de végül valami hatvani nő vitte el...

**erről mondjuk én is tehetek, mert nem ide jártam gimibe, így nem kerültem be a középsulis bandákba, a gyerekkori barátnőimnek meg valahogy nincs arra igénye, hogy szombat este elmenjenek valahova, vagy ha igen, akkor se tudom hova, szóval semmiképp nem velem mennek. pedig kicsi város, feltűnne, ha ott lennének, meg kedvesek is, ha találkozunk, de ez kevés...