A nyaralás méltó nyitányaként ma megvásároltam az első pár bugyogót, illetve bár egyelőre csak figyelmeztetésképp, de már betettem lábamat egy kacatosboltba is. Egyik nélkül sem élet az élet, kár is tagadni. Közben ismerkedtünk az új nővel: én cseverésztem, Gábcsi meg a jesz/nó/tenk ju/hehe kvartett valamelyikével evett, ivott, kultúráltan szórakozott. Hallgattunk Zoránt (wtf?) meg Tengo la camissa negra-t (ezt se gondoltuk komolyan), meg felhívtuk a Titit, és a lány tört magyarsággal mondta neki, hogy Szia szívem, itt vagyunk. Mindenképp kezelésbe kell vennünk, mert az alapokat (egészségedre, bazmeg!) sem tudja, és mint tudjuk, enélkül képtelenség beilleszkedni otthon. Amúgy kedves velünk, mert elvitt egy vízeséshez, meg kétszer is (eltévedtünk) megmutatta a város legnagyobb parkját, ami egyben az USA legnagyobbja is, meg vett nekünk kolumbiai csirkés sombrero-t csípős salátával. Ennek van valami spanyol neve, de sajnos csak az elfogyasztásában jeleskedtünk, a nevét már nem bírtuk megjegyezni.

WATER WALL, HOUSTON

Anyám és a lelkiismeretem megnyugtatására elmondanám, hogy voltunk gyúrni is. Tök menő volt, mert a futógépek az emeleten vannak, ahonnan belátni egy kosárpálya méretű teret, plusz a plafonról lóg egy csomó tv, ahol feliratozva futnak a sorozatok, a hírek meg az ismeretterjesztő csatornák. Kipróbáltam a rocket ball-t (falnak ütögeted a labdát az ütővel), amivel sikerült egy óvatlan pillanatban pofán verni magam. Mokkám még nincs, de kinn egy pasas majd' beszart a röhögéstől rajtam. A végén úsztunk is, úgyhogy ma már nincs fürdés. Na jó, de.