Nem volt net, úgyhogy ismét szabadon rendelkeztünk az időnkkel, ó jee, így kimentünk Gábcsival a pálmafás magánstrandunkra, ahol nekem leégett a szemhéjam, ő meg a davincsikódon feszült az árnyékban, és azt kérdezgette, hogy ezt hogy engedhette az egyház, ezt hogy?
Bár teljesen tiltott az új asszony származási helyével kapcsolatba hozni a kábítószert és a maffiát, mégis mindennap szóba kerül, hogy a kolumbiaiak tuti sokat szipognak a sok kokain miatt, meg ma is néztem a Betépve című klasszikust, mert ahogy azt már említettem, nem volt net, és abban is Kolumbiából meg Mexikóból csempészték bőröndben a cuccot. Már meg se lepődtem, hogy dzsonidepp a főszereplő: gondolom a félelemésreszketésben elsajátította a hogyviselkedikajódrogos-ságot, és rájött, hogy ezzel meg a furcsa arc-és testszőrzet viselésével egy csomót lehet keresni Hollywoodban. Engem amúgy nem tudnak lenyűgözni ezzel a spanyolsággal, nem jött meg a kedvem, hogy megtanuljam a nyelvet. Mindig a mexikóiak meg az úszás jut róla eszembe, pedig ezek tuti nem úsztak, Kolumbia messze van.
A nap fénypontja Sandra volt, a spinning edző. Egy százkilencven centis, kilencvenöt kilós nő, aki 160 kilósan elhatározta, hogy lefogy, és most már órákat ad a konditeremben. Nem merem messze tenni a számítógépet az ágytól, mert elképzelhető, hogy reggel nem fogok tudni felkelni az izomláztól... Az első tíz perc után azt hittem, hogy beesek a bicó mellé, a huszadik után bőszen fogadkoztam, hogy soha többé nem jövök ide, a negyvenedik után azon töprengtem, hogy miért nem a vastagabbik talpú cipőmet hoztam, szétvágja a pedál a lábam, az ötvenedikben meg arra gondoltam, hogy ha ezt túléltem, akkor eljövök kedden is. A nő egy vadállat. Olyanokat kiabált, hogy szeresd a tested, mert csak egy van belőle, meg tudod csinálni, túl fogod élni, meg időnként sikítozott és énekelt, míg mi tócsát izzadtunk magunk köré. Megmondta az elején a csaj mellettem, hogy awesome lesz az edző, de ekkora awesomeness-re mégse voltam felkészülve. Hegymenetben, állva tapostunk Rammsteinre, meg duplatempóztunk valami diszkós tuciszámra, ahol az úúú-úúúúúú-ra a spinningkórusnak kellett válaszolni tekerés közben. Igazából élveztem, hogy megpróbáltak meggyilkolni.
ÉG A ZSÍR!
