Szerintem ez életem legaktívabb nyaralása! Ma este jöttünk vissza a tóról, ahol őzikék sétálgattak a ház mellett, jet-skiztünk, vezettem motorcsónakot, húztak egy gumiabroncson, úsztam egy csomót, felfaltunk egy fél marhát, egy ültetvény zöldséget, és úgy nézünk ki, mint egy kokszos mexikói-magyar cigány csálád.
HETVEN FAKTOROS NAPTEJ UTÁN...
Fáj minden porcikám, a testem tele van zúzódásokkal, koszos volt a ház és sziklás a part, mégis annyira, de annyira jól éreztük magunkat... Austin és San Antonio között fekszik egy Canyon Lake nevű városka, ami mellett egy mély, tiszta vízű, méregzöld tavat hoztak létre egy óriási gát segítségével. Az első nap beszopattak, hogy tele van mocsári teknősökkel, amik direkt az emberi lábujjra utaznak és figyelmeztettek, hogy véletlenül se nyúljak a nagyobb kövek alá, mert lehet, hogy egy skorpió néz majd vissza... Természetesen még egy rohadt halat se láttam, de azért az egészséges izgalmat sikerült ébren tartanunk. A banda ismét meglehetősen vegyes volt: az amerikai-skót apuka és a 13 éves fia, Colin, apuka netszerelme, a kínai nő, annak az idegesítő kínai gyereke, a boszniai bevándorló kis haverja (szintén 13 évesek) meg mi. A kínai meg a boszniai gyerekek valahol az értelmi fogyatékos és az ütnivaló debil között mozogtak, és úgy beszéltek és olyan ütemben léteztek, mint jó öreg pesszimista, darkos, miszter sörözős csoporttársunk, akit most nem neveznék nevén, de tudjuk kiről van szó... Mint a lassított felvétel, amit felpofoznál, aztán kifeszítenéd a száját és teletömnéd koffeinnel, hogy végre térjen magához! Olyanok voltak, mint a két nyomorék a Pitéből, akik Stifler mamájának képe előtt skandálják, hogy debasz-debasz! Ezzel azt hiszem sikerült hiteles képet festenem a srácok minőségéről... A kínai gyereknek a második napra sikerült elérni, hogy a csapat egy emberként szivatta gátlástalanul. Béreltünk egy motorcsónakot, kikötöttük mögé a gumiabroncsot, rátettük a gyereket, és hadd szóljon... Egyébként az abroncsozás nem kicsit volt jó, bár a lábam úgy néz ki tőle, mint Kelet-Afrika domborzati térképe.... Negyven fokban zúztunk a jet-skin, Colin előttem ugrált, hogy nagyobbak legyenek a hullámok, a tesóm meg vigyorogva kapott adrenalinmérgezést az utánunk kötött abroncson. Szivárvány, sunshine, happiness. Az amerikai kölyök egyébként is nagyon jó arc volt: hol az olasz, hol az indiai, hol a texasi akcentust parodizálta, minden második szava a seriously volt, az apját meg dude-nak (haver) hívta. Meg engem csikizett szabadidejében :D Szóval most már van új szerelmem Tyler után, muhahahahahaaaa!
Annyi impulzus ért, hogy nem is igazán tudom szavakkal leírni... Zajlik az élet.
