cicabetti

Egy csodálatosan szép francia fiú ült mellettem a nagy gépen, így hamar eltelt az idő Vihar volt Houstonban, mikor felszálltunk, ezért egy és negyed órát csúsztunk, aminek az lett a következménye, hogy Párizsba már a csatlakozásunk hivatalos indulása után estünk be, de végül mégiscsak negyed órával késtük le a gépet, ami persze késett, de nem eleget. Minden logikát meghazudtolva a D és az E terminál messzebb helyezkedik egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől, így izzadtunk, mint kurva a templomban, mire átrohantunk az egyikből a másikba, hogy hátha mégis elérjük, de mégse... A franciák bunkók, alig beszélnek angolul, és még büdös is van. Álltunk, mint egy kupac kaki a sorban, melynek a végén a néni közölte, hogy a következő pesti járat meg tele van, így csak a hat órával későbbire tud jegyet adni. Nyitott szájjal aludtam a duty free övezetben egy bolt előtt egy széken, az ölemben egy hátizsákkal, egy laptoppal és egy kistáskával. A kisgépen átaludtuk az uzsonnát, az autóban pár falut, most meg mindjárt az éjszakát. Kettő kihagyott után először. Remélem. Azért is, mert a fáradtságtól rohadt depressziós lettem az elmúlt egy órában, és ilyenkor nagyon rosszul tolerálom magam....