Visszamentem arra a rettenetes helyre a leleteimért. Pólóban és rövidnadrágban izzadtam, pedig húsz fok volt és kora reggel, és nem is vizsgálatra érkeztem. Apróra zsugorodva vártam. Velem szemben a csaj ugyanezt csinálta. Aztán gombnyomásra beszélni kezdtünk.
Csak leletekre várok, de még így is ideges vagyok. - mondtam.
Ez már a vég, ez már a rák. - gondoltam
Lehet terhes vagyok! - mondta ő. - Pedig szedem azt a hülye szoptatós fogamzásgátlót, de csupa terhestünetem van. Nem akarunk több gyereket, és a többi is császárral született...
Többi? Hány van?
Jézusom, nem is nézett ki cigánynak, se hippinek.
Ja, kettő, de nem akarunk többet. A kicsi még csak hét hónapos. Egy hete halasztgatom, hogy eljöjjek. Nagyon félek attól, amit mondani fog...
Nyertél, neked szarabb, nekem csak kamurákom van.
Aztán bementem, és kiderült, hogy megint nem vagyok rákos, de csinálnak ultrahangot, ha szerintem fel vagyok fázva. Csak menjek pisilni.
És olyan kis üveget nem kapok???
A wc-be kellene...
Nem vagy te olimpiai bajnok...
Köszöntek a kukáslegények, a cigányok, és nem is vagyok rákos!* Meg akartam várni a másik csajt, de nem voltam benne biztos, hogy illik-e kifaggatni egy idegent, hogy mit mondott neki az orvos. Vajon illik?
*Vagy legalábbis az orvos nem vette észre, mert elbújtak a rákok.
