Pár hete kiégett a nagylámpánk, és persze a villanyszerelő azóta se jött, meg mi se tudtunk olyat égőt lopni a folyosóról, ami jó lenne, úgyhogy tegnap lementünk Ildikóval a portára, hogy kunyeráljunk egyet. PirosKlári felvilágosított, hogy a villanyszerelő depressziós, ezért további három hétig nem jön majd a koli közelébe. Nagy együttérzésemről tanúbizonyságot téve megkérdeztem ugyanis, hogy haldoklik-e vagy van rá esély, hogy még a héten megcsinálja valaki. Aztán pletykáltunk, és felvetettük, hogy Sztivi igazgatót kellene megkérni, hogy személyesen gyújtson világosságot a lakhelyünkön... Kiderült, hogy PirosKlárinak van humora. Vagy csak örül, hogy két hét múlva nyugdíjas lesz már...

Javasolta, hogy kérdezzük meg a technikust, így az előbb lementem, és vázoltam a problémát:

Kiégett a szobánkban az égő, a villanyszereTő beteg, mi meg egyedül nem tudjuk megoldani.

Hatalmas röhögés mindkét oldalon, én magyaráztam a bizonyítványom, a technikus meg adott égőt, és búcsúzáskor a lelkemre kötötte, hogy mindenképp szóljak, ha tud valamiben segíteni. Mármint izzóügyben persze. És sok szerencsét kívánt a többi ügyem megoldásában.

A portásnak mondjuk épp kilógott az ősz mellkasszőre, de azért na...