A szünet majdnemvégére eljutottam odáig, hogy a hatszázötven csillagozott levelemből majdnem az összeset elolvastam, és majdnem az összesre válaszoltam is. Feltöltöttem a cikkeket, írtam, meg leveleztem, hogy írjanak, és még mindig leveleztem, és most eljutottunk odáig, hogy jelentkeznek és vállalkoznak, és haladunk! Na meg jegyzeteltem is, mert volt egy gyerek, aki a saját keresztnevéhez kötőjellel illesztette a nak/nek ragot és elkövetett még vagy 5 helyesírási hibát egy ötsoros levélben... na mellé odaírtam, hogy meg kell akadályozni, hogy cikket írjon, és válaszomban taglaltam, hogy milyen jó fotós lesz majd belőle....
A fejemben egész nap a szintiző, aranyfogú ló dala ment, akinek gazdája kétkedve kérdezi a lányt, hogy do you think so?, majd tovább énekel a robotzenére. A szercsi azt mondta, hogy csodásan idegesítő, de egyben lenyűgöző sláger, és hogy mennyi ideje van egyeseknek. Remélem nem rám értette.
Amúgy most már csinálnom kellene egy hángöri-eventet, és rávehetném, hogy attendingeljen. Lájkolnám, ó de mennyire!
