Szerintem soha nem történt még ennyi minden velem, mint ebben az évben. Az első hónapok olyan szinteken változtatták meg az életemet, amit korábban el se tudtam képzelni. Jó változások, rosszak is. Nem állt még be az egyensúly, és ebben a billegésben többen majdnem vagy teljesen odavesztek, mások meg megkerültek. Annyira bizonytalan most minden, képtelen vagyok tervezni. Az emberek kérdésekkel bombáznak, amelyek az egész életemet befolyásolhatják, én meg arra sem tudok válaszolni, hogy mi lesz három hét múlva velem. Gondolom valami könyv fölött siránkozom majd egyébként, de amúgy gőzöm sincs, és nem is merek ezen gondolkozni.
Évet értékelni sem. Az érzések annyira vegyesek, hogy talán hónapokba telik majd feldolgozni azt, ami mostanában történik velem.
Apu kétségbeesett izgalma vagyok.
Egy nagy kérdőjel. 2009.
Életem legjobb és legpocsékabb éve. Összességében alig várom, hogy vége legyen, mert én hiszek benne, hogy van új a nap alatt csak azért, mert a naptár fordul egyet. Hinni akarok benne. Ülj le közénk, 2010!
