Voltunk tegnap a néptáncosbálba', ahol lehetett volna enni Bandi bácsi beszélő sütijéből. Az olyan, hogy beleharapsz, mire Bandi bácsi megszólal melletted, és többet nem hagyja abba a pofázást. Szerencsére Bandi bácsi nem mellettünk ült, de Bettikének megállt a szájában a beszélő süti, mikor megkérdezte, hogy ezt meg ki sütötte, és valaki mondta neki, hogy Bandi bácsi. Na, akkor majdnem visszajött a beszélő süti. De megnyugtatták, hogy nem is Bandi bácsi sütötte, csak a haja van a tányéron.

Aztán voltunk az egyik kocsmában, amiből az egyik pillanatról a másikra diszkó lett, és az agyonunt kilencvenes évek zenéjére egy egész tömeg járta még hajnali háromkor is. Rájöttem a titok nyitjára. A kolibuliban azért utáltam meg a retro-t, mert még a sorrend se változik, és sajnos a dj se. De itt akkora hangulata volt, hogy újra imádtam. Plusz azok az emberek mozogtak ott, akikkel a számok születése idején gyerekeskedtem. Külön előny, hogy azokat se nézték ki, akik már akkoriban se voltak gyerekek. Kell egy esély az öregeknek is, hehehe...