Még tegnap elhatároztam, hogy belinkelem ide Sinead O'connortól a Nothing compares to you-t, de ma meggondoltam a dolgot. Ma már nem érzem igaznak. Tegnap szánalmas, lerobbant, megkeseredett hulladékként feküdtem az ágyban egész nap. Ma jó napom volt. Ma kisütött az első gyenge, tavaszi napsugár kívül-belül.
Ma megint beszéltem a loverrel (tudjátok, hétfő van, és a hétfő a mi napunk), és amit ma a napsütésben kigondoltam a buszon, én azt mind elmondtam neki a telefonban. Nem sírtam, de nem is kellett, nem volt miért.
Mondta, hogy nehéz lett volna mindig várni, várni valamire, egy olyan jövőre, ami lehet sose jön el. Be volt zárva anno egy ugyanilyen távkapcsolatba, és nem akarja elkövetni ugyanezt a hibát még egyszer. Ülni a telefon mellett, és nézni, ahogy elszalad az élet. Az a vicc, hogy én csak vele akartam lenni, és nem vártam el többet most sem, mint eddig. Én nem az a lány vagyok, ő már nem az a fiú. Élhetett volna, élhettem volna. Én sem akartam a telefon mellett ülni. Megijedt, mert talán pont ő várt volna el többet, de szerinte nem kaphatta volna meg. Sosem lettem volna ott. Igaz. De soha nem csak egy megoldás van. A legkönnyebb az volt, amit csináltunk. Talán igaza van, hogy a legkevésbé fájdalmas is.
Ja, éveket öregedtem két hét alatt...
Lehet én voltam az Igazija, lehet Ő volt az Igazim. Mondtam neki. Mondta, hogy akkor majd a Sors... De nem, ennek itt Vége, nem lesznek már itt keresztutak. Keresünk másik tenyértesót, másik Hétfőt, másik nagy Ő-t.
A rendszerváltáskor ledöntötték a kommunista szobrokat, és vagy összetörték őket, vagy kivitték a Szoborparkba, hogy ott rohadozzanak magányosan a többi szoborral. Így lett vége a ruszkik hatalmának. A magyarok előtte több évtizedet kibírtak mosolyogva, boldogan a szarban. A magyarok mindent kibírnak.
Áll a Realizmus Szobra, áll, de apró törmelékdarabkákban végzi majd, sósav helyett a Dunáért könyörögve, magányosan, szomorúan. De a magyarok mindent kibírnak. A nők mindent kibírnak.
A le nem játszott játék hatalom. A meg nem szerzettség érzése hatalom. A szépség hatalom. Ennek örömére küldeném a Majd sírsz Te még, szép kedvesem c. nótát mindenkinek, aki szereti!
Sinead meg elmehet a p.csába a 15 napos szenvedéseivel. Szenvedjen, akinek két anyja van.
... ez is annyira jellemző! A szép dolgokat bezzeg nem teregettem ki! A boldog embereket mindenki utálja és/vagy leszarja, csak a rinyablog az érdekes. Köszi, hogy rinyálhattam, ígérem fogok ezután is...
