Elég nagy dilemmában vagyok. Kiránduljak-e vajon a csodaszuper álomvárosba, ahova majdnem egy éve mindennap vágyom vagy maradjak itthon a seggemen, mert ott a feketében nem járó csávó, és mi van ha összefutunk? Vagy ha nem futunk össze? Vagy ha azért is meghalok, hogy összefussunk, de azért is, hogy nehogy véletlenül összefussunk. Szabad-e olyan helyre kirándulni, ahova minden porcikád vágyik és amelytől minden erőddel minél messzebb kívánsz lenni egyazon pillanatban?

A falusi romantika és az új hajam azért kárpótol valamennyire. Nem nagyon mondjuk. Főleg, ha belegondolunk, hogy az emberi kapcsolatok erősen hasonlatosak az öreganyám baromfiudvarában tapasztalható állapotokhoz. A sok hülye tyúk fut a peckes, puccos kakas után, aki aztán szép sorban meg is termékenyíti az összes buta fehérnépet.

Erről jut eszembe, milyen jó kakastöke-pörköltet ettem Zalában pár éve... Hülye kakasok, csak ezt érdemlik.

Szép ez a kakas, hogy rohadna meg.