Masszív BN-after depresszióm van, ez már biztos, ami társul egy helyes kis tavaszi fáradtsággal meg egy csipetnyi szerelmi bánattal. Ó igen, óriási a hangulat.

A kislány anyukája egyébként tök rendes, megkérdezte hogy vagyok, én meg mondtam, hogy tele vagyok rossz gondolatokkal meg baljós előérzetekkel, mire mondta, hogy a kislány nővére is erre panaszkodott, és hogy mennyire érzékenyek vagyunk (ezt ő teljesen pozitívan értette), majd főzött nekem egy teát, és addig nem hagyta, hogy megigyam, míg nem tett bele egy cukrot, pedig tudja, hogy sosem kérek bele. Azt hiszem, fel akart vidítani, vagy ha engem nem is tudott, legalább a testemet becsapni egy kis édességgel. Hát, nem sikerült, sajnos megint a pár héttel ezelőtti hangulatomban és idegállapotomban vagyok tegnap óta. B@ssza meg. De legalább két szülinapi zsúron is voltam. Jee!