Tudjátok mire vágyom igazán? Egy vigyorgós biciklizésre a jácintmezők mellett vagy egy éber hazasétálásra valami tavaszszagú éjszakán vagy egy nyáreleji esős naplementében ébredésre.
Tök egyedül végigsétálni az esőáztatta Langebrugon, inni egy potyakávét a boltban, aztán leülni valami kanális szélére. Aludni egyet a fehér szobámban, a nagy ágyamban, a nagy takarómban. Éjszaka mosni a földszinten vagy bambulni a ronda vasfát a botanikusban.
Enni akarok egy jót és megölelni az embereket, akik eltűntek a képeimről.
Gecire honvágyam van, tehetetlen vagyok.
Be vagyok zárva, félek, hogy nem lesz munkám, pénzem, hogy valamit elszalasztottam, kihagytam, valamit elfelejtettem, hogy elfelejtettek.
Olyan jó tavaszszag van. Olyan fáradt vagyok.
