Tegnap a buli közepén feljött a lakásba az emtéí fotósa, de ahelyett, hogy fizetett volna, amiért az ablakból fotózhatja a szemközti forgatást, rávettük, hogy fényképezze a buli résztvevőit a teleobjektíves kamerájával, a házigazda leitatta, majd csináltatott magáról pár képet, amint a haverjával kiszaladnak a gardróbban talált Kula bácsis jelmezben, és a biztonsági őr éppen szedi őket össze. Ha valóban megöltük volna TC-t, ahogy azt terveztük, akkor most fenn lennének a képeink az emtéín, ahogy azt szerettük volna, de így csak a fejemben villognak a partyfotók...
Meg megirigyeltem a lányt, aki az állóhajó hídjáról hányt a Dunába a napfelkeltében. Egyszer én is fogok hányni ama szent folyóba, mielőtt szögre akasztom a partimacska kosztümömet. Igen, a lakás meg úgy néz ki, mint egy igazi club: fények, bárpult, diszkógömb. Van itt élet, kérem szépen. 
Az Ádi azt mondta, hogy többet nem áll velem szóba a büdös életben, ha nem hívom el a lakodalmamba, aztán elektronikus tánczenére bemutatta, hogy hogyan fogjuk járni a mulatóst, meg olyanokat üvöltöztünk, hogy az osztálytalálkozónkig, amit persze majd nekünk kell megszervezni, na addig kell szereznünk állást, házat, családot, plusz egy traktort, mert az nagyon fontos. Nagyon hangos a zene (?) az állóhajón, nekem párszor zavarba jött a szívritmusom.
