Mióta a szeretőm elhagyott egy TÓ MIATT, azóta nem bírok megmaradni Pesten, mert inni nincs kedvem, kosz van, büdös van, kevés a tér, kevés a dolog, ami meg lenne, ahhoz nincs kedvem, így inkább hazajöttem és itthon szöszölök, nézem a meccset, meg próbálom magam tanulásra kényszeríteni. Sokat gondolok viszont Árvira, akit sorsára hagytam az erkélyen, és aki valószínűleg bele fog pusztulni a víztelenségbe, mert a szobatársaim sincsenek ott. Mi lesz veled, Árvi? Olyan jó növény voltál! Sose volt még ilyen jó...! Még a Szöszi is azt mondta pár napja, hogy küldene nekem tavirózsát, de nem fér bele a borítékba, meg akkor meg kellene ölnie a virágot, és amúgy is ott van nekem Árvi, nem akarja féltékennyé tenni.
Mi lesz veled, Árvi?
Éppen ma három hónapos egyébként. Három hónapig sikerült életben tartanom egy árvácskát!!!
